Az emberek egyik legrégebbi ösztöne (ez baromság mert nem lehet kormeghatározni...) a birtoklási vágy. Ideje tehát megmutassam, hogyan kell birtokolni japán módra! Persze ebben is lesz némi csavar.

Minta: A　の　B　(A no B). Az A a birtokló, és B amit birtokol. Jelentése szó szerint "A-nak a B-je". Magyarul rögtön két ragot is helyettesíthetne az a の (no) szócska, ha a japán nyelvnek az lenne a feladata, hogy magyar ragokat helyettesítsen... Inkább rögtön példákkal kezdem, úgy elég nyilvánvaló lesz.

Példák:

1. わたし　の　ペン (watashi no pen) "A tollam". Ennek a jelentése nyilvánvaló, de nem egy teljes mondat, mivel nincs ige a végén. Sokszor kell ilyen formában beilleszteni egy mondatba a tárgyat, például amikor "elvesztettem a tollam"
2. わたし　の　ペン　です。 (watashi no pen desu) "A tollam.". A fordítás nem sokat változott, de máris helyes japánul! Így önmagában nem is tűnik teljes mondatnak, pedig az. Ha valaki megkérdezi mi az ott a kezedben, nyugodtan válaszolhatod: わたし　の　ペン　です。
3. だいがく　の　がくせい　の　ねこ　です。 (daigaku no gakusei no neko desu) "Az egyetem diákjának a macskája." Akár kilóméter hosszú sorba is írhatnék birtokosokat, de nem fogok mert nem rekordot akarok dönteni az oldalon. Mindenesetre ez a mondat is teljesen jó.
   Megjegyzés: Igazából a だいがくせい (daigakusei) szó, ami azt jelenti, hogy "egyetemista", természetesebb.

Van másik felhasználási módja is ennek az összekötő szócskának. Most jön a csavar.

Minta: A　の　B　(A no B). A fajtájú B. Nem egészen birtokos eset, de hasonlít a jelentése, csak épp nem gondolunk bele magyarul.

Példák:

1. にほんご　の　せんせい (nihongo no sensei) "Japán tanár". Mondhatni a japánnak a tanárja, de ilyet se mondana senki magyarul.
2. みどり　の　でんわ (midori no denwa) "Zöld telefon". Biztos furcsának fogod találni, de a "zöld" jelentésű みどり (midori) szó főnév japánul. A melléknevekről majd később, de elég sok szót lehet vagy kell melléknévként használni. Olyankor jön jól a の (no), ugyanis a hatására a főnevek hirtelen melléknévnek érzik magukat. (Persze csak azok, amiknél ennek van értelme.)
3. きんようび　の　あさ　です。 (kin'youbi no asa desu) "Péntek reggel van.". Itt is mondhatnám, hogy "Péntek reggele van.", de talán jobb ha az összes eddigit is a magyartól különállóan kezeled. Az előző kettőtől eltérően kitettem a です (desu) szót, mert ebben a mondatban magyarul egész létigés a fordítása. Az előzőek után is ki lehetne tenni, de kicsit más lenne a szó magyar jelentése.

Láthatod hogy a の (no) nem csak birtokos, de másfajta kapcsolati viszonyt is kifejez. Mindenféle jelzőknél használatos, de nem akarok a magyar nyelvtanba túlzottan belefolyni, mert csúfosan elvérezné(n)k :)

FIGYELEM: Több hozzászólás és e-mail is érkezett már azzal kapcsolatban, hogy miért használok KATAKANA り szótagot a みどり szóban (és máshol is később). A helyzet az, hogy a katakana és a hiragana り között még az oldalon használt betűtípusnál is van eltérés: り リ
Remélem ezzel pontot tudok tenni a rejtély végére.

Egyébiránt felújítottam a hiragana táblázatomat az oldalon, és immár a divatosabb külsejű り került bele, aminek nincs a két vonása egyetlen vonásként összehúzva.
12 hozzászólás érkezett ↑

Még senkinek sem ártott meg, hogy sok szót ismert, ezért ilyeneket is fogok írogatni ide. Egy két hétköznapi szóval kezdem:

つくえ (tsukue)	asztal
いす (isu)	szék
かばん (kaban)	táska
ペン (pen)	toll
えんぴつ (enpitsu)	ceruza
ノート (nooto)	füzet
でんわ (denwa)	telefon
おんな (onna)	nő
おとこ (otoko)	férfi
がくせい (gakusei)	diák
せんせい (sensei)	tanár
がっこう (gakkou)	iskola
だいがく (daigaku)	egyetem
いぬ (inu)	kutya
ねこ (neko)	macska

7 hozzászólás érkezett ↑

Legyünk egy picit egoisták! Megmutatom, hogy kell magunkról írni mindenfélét, bár arra a mindenfélére még várni kell, ha önéletrajzra hajtasz. わたし (watashi) egyenlő "én","velem","rólam" stb. Attól függ mit írok utána. Csak, hogy megmutassam mennyire más a japán nyelv, mint a magyar (na jó nem csak azért), a következőkben szó szerint is fordítok majd amit kell.

Minta: わたし　は　B. (watashi wa B) Nagyjából a jelentése az, hogy "Velem kapcsolatban, a B." vagy "Én azt csinálom, hogy B.". Nyilván magyarul senki se fogalmazna így. Japánul se fogalmaz így senki, mert nekik a は (wa) csak jelzi a témát amiről épp beszélünk. Na jó, akkor nem ez a minta szó szerinti jelentése, de máshogy nem lehet lefordítani szó szerint.
Az a "B" bármi lehet, akár bonyolult összetett mondatrészek is, amik a わたし-val ("watashi"-val azaz velem!) kapcsolatosak. Egyelőre ez példa nélkül áll, úgyhogy hamarosan mutatok példákat!

De előbb... Legalább egy igére szükség lesz! Az első ige legyen a です (desu). Ezt nevezheted létigének, ha mindenáron nevet szeretnél neki adni. A létigét azért hívják létigének, mert azt jelenti "van". Várj! Nem nézlek hülyének, csak megemlítem, hogy japánul nincs egyértelmű szó erre. Vagy van csak több? Na mindegy!
Megjegyzés: A です (desu) igazából nem létige. Sokféle mondatban megtalálhatod (ha keresed), viszont az egyik legjelentősebb fordítása a létige. A nyelvészek kopulának nevezik.

Minta: わたし　は　B　です。 (watashi wa B desu) Most már pontot is raktam a mondat végére. Japánban is azzal jelzik, bár picit mintha lyukas lenne. :) Szó szerint: "Ami engem illet, B van.". Ezzel nem megyünk sokra, igaz? Lefordítom rendesen is: "Velem B van.". (pl. B történt velem), "Én B vagyok.". A két eset eléggé különbözik, de a B egyértelműen meg tudja határozni, mit is mondasz.
Megjegyzés: a japánok az u hangot bizonyos (zöngétlen) szótagokban alig ejtik, mintha ott se lenne. Valamennyire kiejtik, de én nem mindig hallom. A です (desu) is többnyire desz-nek hangzik.
2. Megjegyzés: Magyarul sokszor elhagyjuk a "van" igét: "Én okos vagyok, te okos vagy, ő okos ... Vagy?". A です (desu) nem is mindig viselkedik létigeként, de ez ráér.

Most már jöhetnek példák?

1. わたし　は　おそい　です。 (watashi wa osoi desu) "Kések"(=késésben vagyok) vagy "Lassú vagyok." Igazából az おそい (osoi) jelenthet későt és lassút is. Itt látszik, hogy a szó jelentésén múlik a "létige" sorsa.
2. わたし　は　たかい　です。 (watashi wa takai desu) "Magas vagyok". A たかい (takai) drágát is jelenthet, de fontos most ez? Csak anyagi drágaságot jelent, és (némi naiv szemlélettel) nem vagyunk mi rabszolgák.
3. わたし　は　がくせい　です。 (watashi wa gakusei desu) "Diák vagyok.". Ha idáig nem is látszódott, de főnevet és melléknevet is ugyanúgy lehet itt használni.
   Megjegyzés: a がくせい (gakusei) inkább "gákszee"-nek hangzik, az "u" elharapódzása miatt, ráadásul az "e" hang utáni い (i) hiragana az "e" megnyújtása!
4. わたし　は　せんせい　です。 (watashi wa sensei desu) "Tanár vagyok.". Csak azért is! Bár ez nem igaz... o:)
   Megjegyzés: a せんせい kiejtése "szenszee" az い (i) hiraganának köszönhetően.

4 hozzászólás érkezett ↑

Most már biztosan letöltötted magadnak a japán betűkészleteket, és memorizáltad a hiraganát. Még pár leckéig nem sűrgős, de azért ajánlott!

A legelső dolog amivel a legtöbb tankönyv kezdi, és nyilván nem véletlenül, az a következő kis szócska, amit csak téma jelölőnek szokás hívni.
Tehát: は (wa).
Biztos megtanultad a hiragana táblázatból ennek az írásjelnek az olvasatát, ami: "ha". Téma jelölőként egyedülálló módon mégis inkább úgy olvassad, hogy "wa". Mint minden nyelvben, a japánban is vannak kivételek. Ilyen jellegű összesen három, de a másik kettőt majd máskor részletezem.

Hogy mi is ez a téma jelölő? De türelmetlen vagy! Na jó, inkább elárulom. A téma jelölő jelzi, miről is beszélsz:

Minta: A は B (ejtsd: "A wa B", mert hát kivétel ugye). Ha az A és a B egy-egy fogalmat jelöl, ez durván annyit tesz, hogy "az A-ról szólva, az egy B" vagy "az A-val kapcsolatban mondom, B!" vagy "A egyenlő a B-vel".

A japán nyelvben a legtöbb magyarban használatos rag, kötőszó, névelő stb. ilyen kis szócskák formájában létezik, amit mindig az után a szó után kell írni, amire vonatkozik.

A は (wa) téma jelölő jelentése a B-ben található igétől függ, ezért felfoghatod egy általános ragként is. Egy olyan ragként, ami felhívja az előtte álló szóra vagy mondatrészre a figyelmet. A következő leckékben szinte minden mondatban szerepelni fog, ezért lesz alkalmad összebarátkozni vele. ;)
4 hozzászólás érkezett ↑

Üdvözöllek a japán nyelvlecke blogom oldalán! Ezen az oldalon neked és azoknak írok japán nyelvleckéket, akiknek nincs pénze vagy ideje elmenni nyelvtanfolyamra. A nyelvlecke inkább nyelvpercke, mert minden bejegyzésben csak pár új témát említek, de azokat megrágva (és nem kiköpve). Ha kérdésed vagy észrevételed van egy bejegyzéssel kapcsolatban, írd meg a "Szólj hozzá!" linkre kattintva, de ha a kérdés nem tartozik semelyik leckéhez, akkor a fórumot javaslom. Azt szeretném, ha minél többször élnél ezzel a lehetőséggel, mert máshogy nehéz az igényekhez igazodni. Vágjunk is bele!

A japánok három féle betűkészletet használnak. A legismertebb a kanji, ami egy képírás, vagyis vonalak bonyolult, és számunkra egyelőre(?) érthetetlen elrendezése. Ezzel kezdetben nem foglalkozom. A másik kettő a hiragana és a katakana, gyűjtőnevükön kana. Ezek szótagírások, amik hasonlítanak az általunk használt betűkhöz, bár nem külsőleg, csak funkciójukban. Kattints a nevükre, hogy többet megtudj róluk!

Kezdésnek tanuld meg a hiraganát! Ez nagyon fontos, hogy megértsd a japán hangok változásait összetett szavakban, de a japán nyelv tanulásához amúgy is elengedhetetlen. (Erről megoszlanak a vélemények, de nekem ez az.) A 10. lecke után csak a szószedetekben fogom külön átírni "olvasható" formába a szavakat, ezért addigra próbáld megjegyezni az írásjeleket. De még ha most nem is akarod bevágni ezt az írásmódot, akkor is olvasd el a hiragana leckét, mert ott írom le, hogyan kell az átírt szövegeket kiejteni! (Előre szólok, hogy nem a magyar kiejtés szerint.)

Figyelem: Ha Windows alatt nincs a gépedre telepítve a távolkeleti nyelvek támogatása, akkor a böngésződ a kana és kanji karakterek helyén csak kérdőjeleket mutat: 日本語. Kattints ide, ha ez előtt kérdőjeleket látsz! Ezzel kapcsolatos kérdésekre nem válaszolok.

A 45. leckétől kezdve néhány kanjit is teszek a példamondatokba, de minden alkalommal mögé írom az olvasatát is hiraganával. (Ha zavar az olvasat, eltüntetheted a lap tetején található "Kanji melletti hiragana eltüntetése." linkre kattintva.)

A japán nyelv mondatszerkezete egész más, mint bármelyik európai nyelvnek, ezért először nehezen szokható, de egyébként az egyik leglogikusabb nyelv a világon. (Ez azt jelenti, hogy kevés benne a kivétel.) Ennek ellenére ez nem garancia rá, hogy képes leszel könnyen megtanulni. Leginkább azért tűnhet nehéznek, mert nem csak a mondatszerkezet, de a nyelvtani elemek is mások a japán nyelvben mint a magyarban, ráadásul másik kultúrában összekapcsolni is máshogy szokás a fogalmakat.

Mielőtt belevágnál a leckékbe, néhány szót szólok a japán írásról. (Persze nem azt, amit az imént már leírtam.) Egy átlagos japán újságban vagy bármilyen nyomtatványban mindhárom típusú írásjel (feledékenyeknek: kanji, hiragana, katakana) előfordul, ráadásul egy mondaton, sőt, néha egy szón belül is keverve. Ezen ne lepődj meg, össze fog állni!
Több ezer kanji írásjel létezik, (nyelvészek szerint több tízezer, de 2-3 ezernél többre nem lesz szükségünk,) és mindegyik egy (vagy több) fogalmat jelöl önmagában. A kanjik általában a szó elején kapnak helyet, és kapcsolódhat hozzájuk pár hiragana. A hiragana írásjelek önállóan nem jelentenek semmit, de kiolvashatóak mint a mi betűink. Ezek megváltoztatásával a szavakat ragozni lehet írásban. Minden szót ki lehet írni pusztán hiraganával is, de abban nincs semmi élvezet! A japán gyerekek mindenesetre így tanulnak meg először írni és olvasni.
Megjegyzés: Vannak egyébként olyan szavak, amiket inkább hiraganával szokás írni, pedig létezik hozzájuk kanji is.

Utoljára hagytam a katakana jellemzését. Ez az ábécé ugyanazoknak a hangoknak a jelölésére szolgál, mint a hiragana. Manapság az idegen nyelvekből átvett szavakat írják vele, de használják még kiemelésre is. Nagyon fontos ábécé ez is, mivel a modern japán nyelvben rengeteg kölcsönvett szó szerepel, és ezek a mindennapi életben is gyakran előfordulnak. A katakana jellemzően szögletesebb a hiraganánál.

Ennyit a betűkről így előzetesen. Remélem kellően meghoztam a kedved a japán nyelv tanulásához, úgyhogy irány az első lecke!
17 hozzászólás érkezett ↑