Talán kicsit késve, de kapcsoltam, hogy az igék múltjáról és tagadásáról külön-külön írtam csak idáig, de együtt még nem. Izé... :)

Mielőtt belekezdenék, elevenítsük fel a です létige különböző alakjait:

egyszerű alak	udvarias alak	alakja
だ	です	jelenidő
だった	でした	múltidő
で は　ない/じゃ　ない	で　は　ありません	tagadás

Megj.: A　です múltidejű tagadása a következő szabályok szerint kikövetkeztethető, ezért azt nem említem külön. A で は-ban levő は itt is "wa" olvasattal szerepel.

Összesen kétféle múlt idejű tagadást kell megjegyezz. Nem kell minden szófajhoz külön egy sajátot. A tagadott alakok egyik fele a ない toldaléknak köszönhetően melléknévvé alakul, ezért azokat mind ugyanúgy kell múlt időbe tenni.

Minta, ahogy az előző leckében is: mnt+かった (mnt+katta) Vagyis a ない (nai) végű tagadott szavak múltidőben なかった (nakatta) végűek lesznek.

Ez az alak az összes egyszerű (nem udvarias) tagadott igénél használható, mivel mindegyik ない-ra végződik jelen időben. Ha a -なかった végű szót udvariassá akarod tenni, hozzáillesztheted a です létigét is:

たべる eszik　->　たべない　nem eszik ->　たべなかった　（です） nem evett
あつい　forró ->　あつくない　nem forró ->　あつくなかった　（です） nem volt forró
げんき　な　egészséges ->　げんき　で　は/じゃ　ない　nem egészséges ->　げんき　で　は/じゃ　なかった　（です） nem volt egészséges

Példák:

1. みせ　で　パン　を　かわなかった　（です）。 (パン pan - kenyér) "Nem vettem a boltban kenyeret."
2. おおきい　やま　は　むかし　おおきくなかった　（です）。 "A nagy hegy régen nem volt nagy."
3. きのう　こうえん　は　しずか　じゃ　なかった　(です)。 (こうえん kouen - park) "A park nem volt csöndes tegnap."

Az udvarias tagadott alakú igék múltidőbe ennél is egyszerűbben tehetők:
Minta: A+ません　でした (A+masen deshita) Azaz az udvarias tagadott kifejezés végére でした kerül.

たべます eszik　->　たべません nem eszik　->　たべません　でした nem evett
げんき　な egészséges　->　げんき　で　は　ありません nem egészséges　->　げんき　で　は　ありません　でした nem volt egészséges
です → で　は　ありません → で　は　ありません　でした. Rendhagyó igeként a です jól mutatja, hogy ez a fajta múltidejű tagadás mindenhol pontosan ugyanúgy alakul.

A valódi melléknévnek nincs ilyen alakja, az a fentebbiek alapján pl. あつくなかった　です lesz. A です szolgál itt az udvarias alak kiegészítéseként.

pl.:

1. ラジオ　は　テレビ　を　みません　でした。 "A rádió nem nézett tévét." Képtelenség, mi?
2. けいたい　が　げきじょう　で　べんり　で　は　ありません　でした。 (けいたい keitai - mobil, げきじょう gekijou - színház) "A mobiltelefonok nem voltak hasznosak a színházban.". A が a mondatban azt feltételezi, hogy nem a mobilokról beszéltünk idáig.
3. けいたい　は　げきじょう　で　べんり　で　は　ありません。 "A mobil nem hasznos a színházban.". Azzal, hogy a mobil lett a téma és eltűnt a múltidő, általános esetet írtam le, nem egy konkrét történést.

4 hozzászólás érkezett

A melléknevek kapcsolatos alakjáról már írtam. Írtam a mellékneveknek tagadásáról is, ami magyarul egyáltalán nem létezik, és most jön egy újabb különlegesség. A melléknév múltideje.

Ahogy a tagadásnál, úgy ennél az alaknál is ragot kell használni. Megint csak máshogy működik ez a "valódi" és a "főnévi" melléknevek esetében, de mind a két eset nagyon egyszerű.

Minta valódi melléknevek esetén: mnt+かった (vagyis a melléknév töve + katta). Továbbra is az az udvarias, ha odabiggyeszted a　です　létigét a mondatok végére ez után az alak után. Furcsa, de nem a です múltidejét használják ilyenkor a japánok.

Példák:

1. あたま　が　いたかった　です。　"Fájt a fejem."
2. いそがしかった　です。　(いそがしい isogashii - elfoglalt) "Elfoglalt voltam."
3. 「せんそう　と　へいわ」　は　おもしろくなかった　です　か。 (せんそう - háború, へいわ - béke, おもしろい omoshiroi - érdekes, izgalmas) "A "Háború és béke" nem volt izgalmas?" Itt az "érdekes" melléknév tagadását tettem múltidőbe (mivel a tagadást lehet tovább ragozni, nem a múltidőt). おもしろい → おもしろくない → おもしろくなかった

Főnévi meléknevek esetén sem túl bonyolult a képlet.
Minta: mnt + だった - (A melléknév töve itt a な előtti részt jelenti.) Udvarias alakban a tő után でした lesz. Ez megegyezik a です ige udvarias és kevésbé udvarias múlt idejével.

Példák:

1. この　へや　は　きれい　でした。 "Ez a szoba tiszta volt."
2. しゅくだい　は　かんたん　だった。 (しゅくだい - házi feladat) "A házi feladat könnyű volt."

Két melléknevet még nem írtam, pedig fontosak:

わるい (warui)	rossz
いい　/　よい (ii/yoi)	jó

A　わるい-ban semmi különös nincs. Az いい többnyire ebben az alakjában szerepel, viszont ragozni csak a よい alakot szokás. Emellett a よい választékosabb is.

Tehát:

1. いい。　"Jó."
2. よくない。 "Nem jó."
3. よかった。 "Jó volt.".　Ez azt is jelentheti, hogy "Szerencsére... (pl. nem lett nagyobb baj)."
4. よくなかった。 "Nem volt jó."

Megjegyzés: Az igék negatív alakjának a végén szereplő ない-val az igéből melléknév lesz. Ilyenkor a melléknevek szabályai szerint lehet őket tovább ragozni, pl. múltidőbe tenni. Furcsa, de ez van.

Egy kis lazulás után visszatérek az igékre. Ami most következik, az fontos a jövőre nézve (vagyis a múltra), mert az igék ragozása nem egyszerű. Annak tűnhet, de ez becsapós. Duma helyett jöjjön egy kis ízelítő!

Az igék múlt idejéhez a szó utolsó szótagját kell megváltoztatni, ahogy idáig is, de a szavak utolsó szótagjai teljesen elváltozhatnak ragtól függően. A következő táblázatban az igék múlt idejét mutatom be.

Először az -u végű igék:

う végződésű ige	múlt ideje
かう	かった
きく	きいた
およぐ	およいだ
ころす	ころした
まつ	まった
しぬ	しんだ
よぶ	よんだ
のむ	のんだ
ある	あった

A fenti igék csak példák. Minden ige utolsó szótagja hasonló módon változik. Itt már több különbség is van az igék utolsó szótagjának a változása között, mint előzőleg. Felszínesen azt mondhatnám, hogy japánul a た a múlt idő jele. De nem mondom.

Ugyanez -ru végű igék esetén:

る végződésű ige	múlt ideje
みる	みた
たべる	たべた
いる	いた

Végül egy-két rendhagyó eset:

Kivételek:
する	した
くる	きた
いく	いった
だ	だった

A -ru végű igéknél egyszerű a helyzet, le kell cserélni a る szótagot た-ra. Viszont a rendhagyó igéket meg kell tanulni.

A -ます végű udvarias alakú igék múlt idejéhez az udvarias végződést kell megváltoztatni: -ました lesz belőle.

Például:　たべます　"eszik"　→　たべました　"evett"

Most nem írok a többi esethez példa mondatokat. Egyetlen változás az igéknél a végződés. Feladatként megpróbálhatod az összes eddigi mondatot múlt időbe tenni. De csak ha szeretnéd!
3 hozzászólás érkezett